A kerékpár készítésének története

A kerékpár nem egyetlen feltaláló munkájának eredménye: mai formája csaknem egy évszázadnyi fejlesztés során alakult ki. Történetének egyik legfontosabb kezdőpontja 1817, amikor Karl Drais német feltaláló bemutatta fából készült „futógépét”. A kétkerekű szerkezetnek már kormányozható első kereke és ülése is volt, pedál azonban még nem tartozott hozzá, ezért használója a lábával lökte magát előre. Drais 1818-ban szabadalmi jogot is kapott találmányára.

Az 1860-as években Franciaországban jelentek meg az első, szélesebb körben elterjedt pedálos változatok. A pedálokat közvetlenül az első kerék tengelyéhez rögzítették. Nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy az újítás Pierre Michaux vagy a műhelyében dolgozó Pierre Lallement nevéhez fűződik-e. A vasvázzal és tömör kerekekkel készült jármű a rossz utakon annyira rázott, hogy „csonttörőnek” is nevezték.

Az 1870-es években terjedt el a hatalmas első és apró hátsó kerékkel készített velocipéd. A nagyobb hajtott kerék minden pedálfordulattal hosszabb utat tett meg, így a kerékpár gyorsabbá vált. Használata azonban veszélyes volt: magas üléséből a kerékpáros könnyen előrebukhatott.

Az igazi fordulatot John Kemp Starley 1885-ben bemutatott Rover „biztonsági kerékpárja” hozta el. Ennek két, közel azonos méretű kereke, gyémánt alakú váza és a hátsó kereket hajtó lánca volt. Kialakítása már nagyon hasonlított a napjainkban használt kerékpárokéhoz, és sokkal könnyebben, biztonságosabban lehetett vele közlekedni.

Az utazást az 1880-as évek végén megjelenő, levegővel töltött gumiabroncs tette kényelmesebbé. A fékek, a sebességváltók és a könnyebb fémvázak későbbi fejlődésével a kerékpár megbízható közlekedési eszközzé vált.

Napjainkban városi, országúti, túra-, hegyi és elektromos kerékpárok közül választhatunk. Bár anyagaik és felszerelésük folyamatosan korszerűsödnek, működésük alapja ma is az a több mint száz éve kialakult szerkezet, amely két keréken szabadságot és önálló közlekedést adott az embereknek.